Interjú Stranigg Ferenccel

Milyen elvárásokkal érkeztél a csapathoz november közepén?

Arra szerződtünk ide Doresszel, hogy a csapatot bent tartsuk, ez volt az elsődleges elvárás. Novemberben az első mérkőzéseink az EHF Kupa mérkőzések voltak, ahonnan nem sikerült tovább jutnunk, viszont akkor lehetett látni azokat a problémákat, amelyek miatt a csapat ilyen helyzetbe került. Ezek pedig főleg pszichológiai és fizikális problémák voltak. Így nagyon gyorsan elkezdtünk dolgozni, és bár eleinte nem nagyon jöttek az eredmények, de a december 23-ai Kecskemét elleni mérkőzésen elindultunk abba az irányba, amelyet kitűztünk magunk elé. Attól kezdve kőkeményen ívelt felfelé a csapat olyannyira, hogy elég korán, biztossá vált az, hogy a legjobb nyolc közé bekerülünk, majd végül az ötödik helyen zárt a PLER a bajnokságban. Ezzel az eredménnyel én maximálisan elégedett vagyok. Mellette dicsérni tudom a játékosokat, nagyon komolyan dolgoztak. Nagyon komoly terhelésnek voltak kitéve mind fizikailag, mind pszichikailag, az egyéb körülményeken pedig túl tudták tenni magukat.

Mennyire ismerted a csapatot mielőtt idejöttél?

A TV-ben leadott majdnem minden meccsüket láttam: a Dunaferr, a Balatonfüred, aztán a Tatabánya elleni hazai meccseket. Én edzője voltam itt korábban már egy-két játékosnak: Lendvay Péternek, Forgács Gyulának, de természetesen a többieket is ismertem. Ellenfele is voltam a PLER-nek a múltban, a Fradival a Magyar Kupában, amikor még NB II-es volt, és akkor sokat készültünk ellenük.

Az első mérkőzésed a Szeged ellen volt, nem is akármilyen eredménnyel, hiszen majdnem megcsíptük őket idegenben…

Ott a fiúk egy új helyzetbe kerültek, tehát akkor itt edzőmunkáról szó sem volt, talán egy vagy két edzésen voltam lent, mint megfigyelő. Volt egy taktika meg egy motiváció, ami aztán ezt az eredményt hozta. A legmegdöbbentőbb az volt, és amely a későbbiek szempontjából meghatározta a munka irányát, hogy amikor bementünk az öltözőbe valamelyik játékos azt mondta, hogy már megint egy góllal, Én ezt úgy reagáltam le, hogy más egy góllal kikapni otthon a Balatonfüredtől, és idegenben egy góllal kikapni a Szegedtől. Egy döntetlen azért benne volt abban a meccsben.

Adorján Gáborral már régóta ismeritek egymást. Milyen volt együtt dolgozni vele?

30 éve, együtt voltunk már válogatottak is, egymás ellen is játszottunk, ő a Spartacusban, én akkor még a Dunaújvárosi Kohászban, ami ma ugye a Dunaferr, aztán később együtt jártunk a TF-re három évig. Később nála kezdtem el újra kézilabdázni 8 év kihagyás után, tehát volt edzőm, aztán én lettem az Ő edzője, és most közösen dolgozunk. Abszolút megbízunk egymásban, én azt gondolom, hogy ki is egészítjük egymást bizonyos dolgokban, tehát adott esetben Doresz a nyugalom, a megfontoltság én vagyok esetleg a lobbanékonyság.


A bajnokság során volt egy rendkívül sikeres periódus, amikor a csapat sorra hozta a mérkőzéseket…

Ezért dolgoztunk. Már nem emlékszem, hogy milyen sorrendben voltak ezek a mérkőzések, nyilán az is számít, hogy kik ellen értük el ezeket a győzelmeket. A Tatabánya volt a csúcspont, az ember kicsit másképp gondolkozik a kézilabdáról egy ilyen meccs után. Nekünk mindig a következő meccs számított, mert a győzelemnek örülünk egy nap-két napig, de aztán jön a következő mérkőzés. Nem lehetett azt biztosan tudni, hogy mikor érjük el az alapvető célt. Ezért is külön dicséretet érdemel a csapat, hogy az ismert körülmények mellett tudtak ugyanolyan motivációval tovább dolgozni. Nem is volt olyan meccsünk, amikor azt lehet mondani, hogy a srácok hozzáállásával probléma lett volna.

Milyen csapatot szeretnél a következő idényben?

Hát jó lenne, hogyha a mostani csapat megmaradna, bár aki már úgy néz ki, hogy jövőre nem lesz, az a Balogh Zsolti, Bakos Gyuri, Tóth Józsi. Nyilván az, hogy mi alakul ki még hosszú-hosszú tárgyalások végeredménye lesz. Nyáron azzal fogunk dolgozni, aki van. Azzal, hogy megmaradt a PLER, kötelességünk ezt a munkát folytatni.